Reggel a kisebbik fiammal az óvoda felé tartottunk. Kényelmesen, elmerengve, a reggeli éneklés megnyugató élményével. Még dudorásztam is.
Az utcánk végén a sarkon befordulva szembe jött egy anya az enyémhez hasonló korú kisfiával. Igen zaklatott siettséggel vonultak egymás mellett. Nyilván kis késés lehetett, sejtettem egy kis "gyere már kisfiam" előzményt, tán még veszekedés is volt.
A nő csinos volt. A feszült arc mögött élénk szemeket láttam, és a gondosan elrendezetten lezser sál külön felhívta a figyelmemet a szép arcra. A hosszú, felsliccelt, lobogó kabát alól lépésenként villant elő kék harisnyája, formás lábát díszítve, a rövid szoknyát éppen csak sejtetve. Miután gondosan végigmértem s éppen arra gondoltam, a munkahelyén a kabátot levetve mily zavarba hozhatja majd a férfierőt... eszembe jutott, mi van, ha az a szoknya a nagy reggeli rohanásban el is maradt. Az lesz ám csak az igazi sejtetés!
Na erre már elmosolyodtam.
A nő meglátta a mosolyomat és - tán előzőleg nyugodtan merengő arcomat látva arra gondolt, hogy bizonyára ott lehet a pörkölt foltja a hasamon a kardigán alatt, tán ez az elvont ipse még a gatyáját is fordítva vehette fel, azért igazította meg az előző lépés után a nadrágot... - visszamosolygott.
Persze, hogy utána néztem. Sajnos hátul nem volt sliccelve az a kabát.
Ő meg persze, hogy nem nézett vissza... de örömmel véltem látni, hogy az "elvontak" andalgása mégis hatott: lelassította lépteit és megfogta a gyerek kezét.
- Apa! A villamost nem kormánnyal vezetik ugye? - kérdezte a fiam hirtelen.
- Nem, mert az sínen megy. Csak pedálok, meg mindenféle tekerentyűk vannak abban. Meg csengő.
- Ez egy villamos volt?
- Micsoda, Édesem? - kérdeztem vissza.
- Hát az a nagy, a fiú kezében!
- Jajj nem tudom kicsikém. Nem (azt) figyeltem!
- Biztos az volt, mert úgy nézett ki.
Kit, mi érdekel a férfias dolgok közül... Elhatároztam, hogy legközelebb majd a gyereket is megnézem. Benyúlt a zsebembe:
- A kezed!
Kicsit felgyorsítottuk a lépteinket önkéntelenül is. Tán Ő is észrevette, hogy azok ketten lassítottak, lépjünk hát mi is közelebb a "középúthoz".
Egyensúlyba került a világ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.