Az egyik legszebb generációs felfedezésünk volt Fidóval és Andorral, amikor egy zenefelvétel közben rájöttünk, hogy mindhárman tudjuk, mit mondott a csúnya pofájú alak Luke Skywalkernek a Tatuin híres légikikötőjében Mos Eisley-ban található kocsma kellős közepén, mikor belekötnek szegénybe.

Az örömnek könnyekkel adtunk hangsúlyt. No nem a sírás, hanem az abbahagyhatatlan röhögés könnyeivel. Órák óta poénkodtunk azon, hogy mit mond Chewbacca, amikor észreveszi, hogy a gyermeke sál, sapka és kesztyű nélkül megy hógolyózni, vagy mit mondana bármi más helyzetben, de ekkorát röhögni mégis ezen tudtunk igazán. Ez tényleg a generációs egybetartozás felismerésének öröme volt.

Ezúton is köszönjük a képregényt jegyző alkotóknak!
Ugyanis ez a remek mondat nekik köszönhető, csak a képregényben "hangzik" el. Azt sosem értettem, hogy a filmben szereplő hörgést miért nem a "hhhrrrrgrrrrr" fonéma feltüntetésével ábrázolták a rajzolók, hanem ezzel az édes nyelvi megoldással, de mit is érdekel engem már, amikor ekkora örömet jelent.

Aki szintén emlékszik erre a mondatra, azt üdvözlöm a klubban!
Jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.