Egy felvetés szerint:
"ha egy felelőtlen ember egy másik életet is kiolt a sajátja mellett, akkor kapásból két halál is tartozhat egy emberhez!"
Részben igen, de én a saját találkozásokra gondoltam.
Én azt gondolom, hogy akkor is tartozhat egy élethez több halál, ha nem vagyunk benne vétkesek. Ha valaki olyan hal, akinek életét nagyon éreztük, annak halálát is nagyon érezni fogjuk. Tán a magunkénak.
Nekem már 3 találkozásom is volt vele. S ezek a találkozások jók, mert az embert fel tudják készíteni a majdani sajátjára. Meg az elfogadásra.
Aztán ráadásul egy filmről az is eszembe jutott - illetve tulajdonképpen el is hangzott a filmben - hogy egy enbernek lehet-e több sajátja?!
Halálélménye lehet (pl. klinikai halál, vagy olyan helyzet, amiben lepereg az életfilm), olvastunk erről éppen elégszer, de lehet-e akár konkrét halálérzés? (bár azt mondják, hogy a klinikai halál éppen olyan).
Másik felvetésem az volt, hogy "Olyan lehet-e, hogy egy élethez egy halál sem tartozik?"
Erre is volt, ki reagált s nagyon érdekes élmény, mikor olyan reakció érkezik, ami szó szerint egyezik az én gondolatommal.
"Lehet, hogy ez attól függ, melyiket miként ÉL-ed meg?"
Persze lehet, hogy Ő az életre (is) vonatkoztatta, én pedig egyértelműen a halálra.
Nyilván összefügg a kettő, hiszen egy tartalmas, elfogadó Élet után jó eséllyel egy ilyen halál következik, egy üres Élet után meg tán a halál sem olyan megnyugtató.
Az egyik (tán egyetlen) kulcs abban van, hogy meg tudjuk-e ÉL-ni a halált, akár a sajátunk, akár másé. Mert ha nem, akkor bármilyen is volt az életünk, könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az életünkhöz nem tartozik egy halál sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.