Érdekes gondolatokat hallottam egy barátomtól a CHF/hitel/görögök/izlandiak témában.

Nyögjük ezeket a hiteleket rendesen. Rettegünk nagyon, hogy bedől, hogy mi lesz, ha nem tudunk fizetni. Olvassuk a híreket, hogy az állam segít, vagy nem, hogy az IMF megfeddi az országot, vagy nem, hogy feljebb megy-e a CHF árfolyama.

Aztán arra meg már nem emlékszünk, hogy nem is oly régen - tán két éve sincs - Izland "megadta magát" bejelentették az államcsődöt? Persze az izlandi nép ki is volt akadva, egy viccpárt, a helyi Kétfarkú nyerte a választást, a politikusokat elzavarták. Állítólag még börtönben is van némelyik. De ez csak állítólag.
Az vezetett ide, hogy a külföldi befektetők, bankok oda is úgy szórták a hiteleket, sőt még jobban. Az egyszerű izlandi olyan dolgokra vett fel hitelt, amit mi meg sem veszünk. "Számtalan" - vannak ezek vagy 250 ezren, egy nagyobb magyar városba beleférnek - izlandi vett ilyen hitelből Angliában, Dániában ilyen-olyan gyárat/üzletet stb. Persze csődbe is mentek s akkor jelentkeztek a hitelezők:
- Fizetni kéne.
S meglepődtek-e, amikor azt a választ kapták?
- Nem tudunk"?
- Van nektek ilyen vulkánotok, melegvizetek, nagyon sok ingyen energiátok, s erre felépítve pl. aluminium gyáratok. Adjatok néhány vulkánt azt jól van.
- Nem adunk! - mondták azok az Indul a bakterház banyáját megszégyenítő "nem gyüvök" hangsúllyal.
Na, akkor tényleg meglepődtek.
S hallottunk-e azóta Izlandról?

A görögök hasonló választ adtak a németeknek arra a felvetésre, hogy adják el néhány szigetüket az Égei-tengeren. Ők kaptak pár 100 milliót, hogy lábra állhassanak. El is költötték - tulajdonképpen tán szétosztották a nép között, hogy a plazmatévét ne kelljen eladni. De a fizetéseket megtartották 2-3000 Euró környékén, bár volt némi szociális megszorítás. Ha ebből a fizetésből elvettek volna pár 100 Eurót tán lángba is borul az ország.

Mi visszaadtuk a húszegynéhány millióból hetet, mert Viktorék úgy döntöttek, hogy nem használjuk fel. Jött a pénzpiac és leminősítettek minket, mint rossz adóst! Pofán ver-e a nagymama, ha nem kérek süteményt? Tán ha mindenáron megmérgezni akar...

No ez volt a véleménye a barátnak.
Az összegeket nem ellenőriztem, az izandiakról azóta sem tudok semmit, az újság nem írja. A görögöket írja és mindig felmegy a törlesztőrészletem, amikor ezt megteszi. Inkább nem akarnám tudni, mi van a görögökkel, de egy kicsit most irigylem őket, mert végül is tényleg úgy tűnik, hogy megvannak, köszönik szépen.

Most nálunk is vannak ilyen görögös kezdeményezések - még az is lehet, hogy csatlakozok valamelyikhez - de a kesergőknek azt üzenem: nem ezt látom a görögök és izlandiak arcán. A hitelcsapdában lévőket anyázóknak pedig azt, hogy sokakról tudok, akik nem erejükön felül, nem plazmatévére és nem biztosítékok nélkül vették fel.

Pedig, ha igaz a hír, akkor az említett két ország jócskán sáros lehetne ebben.