Érdekes megjegyzést olvastam nyugdíjügyben egy blogpost kommentjei közt:
"Diákként nyári munkából szerzett jövedelmed befektetéséről meggyőz édesanyád, hogy tegyétek félre egy kamatozó számlára, és amikor eléred a 18. életévedet, vesznek belőle neked egy motort.
Rakod is félre a pénzt, és várod a 18. szülinapod, de édesanyád 17. szülinapodon bejelenti, hogy nagyon síkosak az utak országszerte, emiatt az egész országban sok homokot kell szórni, így a félretett pénzedből vett 3 köbkilométer homokot és véletlenszerűen szétszórták az országban. A lényeg, hogy most már biztonágosabbak az utak és kevesebben csúsznak el. Jah és kapsz egy papírt, amiben az áll, hogy amennyiben a családod megengedheti magának, természetesen kapsz egy motorbiciklit 18. születésnapodra, de nagyon nem úgy néz ki, hogy matchboxnál nagyobb méretű lenne.
Édesanyád szerint jövőbeli extrabevételt a család onnan várhatja, hogy a homokszórás miatt kevesebb öreg néni csúszik el a jégen és ez valamiképpen hatást fog gyakorolni a család anyagi helyzetére.
Viszont most karácsonyra kapsz néhány tábla csokit is az eddigi kamatokból.
Persze választhatod azt is, hogy inkább megtartod a pénzt, de ebben az esetben a jövőben neked kell fizetni az élelmezésedet és a családi hűtőbe nem nyúlhatsz bele."
Jó megközelítés. Bár én nem vagyok egyértelműen bizonyos egyik oldalon sem, sőt nem is tartottam feltétlenül magaménak a számlán lévő pénzt, mert:
- pro: hiszen ugyanannyit vontak tőlem is, mint attól, aki nem volt pénztártag, s ennek egy részét "megkaptam"
- pro: nekem ráadásul kötelező is volt belépni, nem önként mentem oda
- kontra: persze ezért vállaltam, hogy ennyivel kevesebb állami nyugdíjat is fogok majd kapni.
Ez már persze nem kérdés, mert - szó, mi szó elég zsarolás szagú - választás elé vagyunk állítva. Ha látnám a garanciát, hogy ők is megpróbálják "kezelni" valahogy az összeg ezen részét (magyarán cáfolva "az állam rossz gazda" mondást visszavennék a feladatot a magánszférától, kikapcsolva a pénztárvezetők magas fizetése, osztaléka stb. okozta nagyvonalú pénzszórást, s ezzel még növelnék is a pénztár költséghatékonyságát) nem lenne kétséges, mit döntenék. De sajnos nem ezt látom.
Vagy ha legalább biztos lehetnék abban, hogy lesz nekem ebből nyugdíjam, az állam mégiscsak - a magánpillér nélkül - képes majd működtetni egy nyugdíjrendszert. De ezt sem látom. Sőt a lépésben azt látom, hogy már ma sem tudják a befizetésekből fedezni, folyton hozzá kell nyúlni más címzésű pénzekhez is, növelni kell a hiányt (magyarán további hitelekhez folyamodni) stb. Látva a népesedési folyamatokat, körülnézve ezügyben a világ más részein is, biztosra veszem, hogy ez csak romlani fog.
Magyarán azt gondolom, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer teljesen biztosan működésképtelen lesz. Így ez az intézkedés rövidtávú gondolkodásra utal; mai haszonért - néhány százalékos mérlegjavulás? - feladjuk a jövőt.
Még nem döntöttem, de a fentiek alapján az egyértelmű, hogy önmagában visszalépnem nincs értelme, ha nem lesz mellette valami más is, inkább maradok. Már csak azért is, mert a netfolio kalkulátora szerint ha csak néhány százalékos hozamot produkál a pénztár, már jobban járok. 0%-nál pedig majdnem ugyanott vagyok: ugyanúgy nem kapok majd sz...t se.
Csak azért írtam le, mert én is elolvasok sokminden hasznosat pro és kontra, hátha ez is segít valakinek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.