1. Olvastam egy cikket egy faluról, ahol bajban vannak az emberek. '89-ben ugyanis elsőként az országban privatizálták az állami gazdaságot, aminek a szolgálati lakásaiban laktak. "Az olasz" - így hívják Őt, aki megvette - nem tette ki a lakókat, hanem időlegesen bérlakás jellegű rendszert indított, lakásonként párszáz Forintos jelképes összegért. 2003-ban aztán jelezte, hogy ezt a rendszert nem kívánja tovább tartani - többek közt arra hivatkozva, hogy nem egy lakás veszélyessé vált, s ő a felelősséget sem akarná vállalni. Ekkor a lakók az önkormányzat közbenjárásával kikönyörögték, hogy hadd maradjanak még, nincs is hová menni stb. - s "az olasz"-tól megkapták INGYENES HASZNÁLATRA, két évre szerződéssel, amit 2005-ben még meg is hosszabbítottak.
Most aztán már "az olasz" közölte: nincs tovább. S a lakók kapnak fűhöz-fához (szaladnak a Vargához - ha hívnak így valami reménybeli potentátot), vesznek fel hitelt, de van aki azon panaszkodik, hogy nem kap, pedig a 95.000 Ft-os nyugdíjából futná a törlesztésre.
Ha jól értelmezem: 19 év alatt a kisujjukat nem mozdították, egy lépést sem tettek. Közben - tán éppen azért mert nem sajátjuk - a házakat is hagyták leromlani, szinte a fejükre dőlni, pedig lakni gyakorlatilag semmibe nem került. Abból a 95.000-esből meg nem futotta volna korábban valami más ügyeskedésre? (A barátaim kevesebből - meg GYES-ből - kiügyeskedik, s mi sem sokkal többől.)
Részemről 20 év alatt akár téglánként...
2. Leugrottam a nonstop boltba vasárnap néhány kifliért, mert hirtelen született az ötletünk, hogy mákosgubát együnk. A bolt ajtajában szembetaláltam magam egy láthatóan szegénysorú kissráccal, aki éppen egy twix-csokit bontogatott. Az egyik fele mindjárást le is esett, s persze laza mozdulat után a kukában végezte. Jóanyja kezében szatyor, benne fél kenyér és egy tejföl. Apja még a pultnál állt, s éppen két doboz cigit tett az egyik (vett hozzá eldobható öngyújtót) és egy féldecis Hubertust(?) a másik zsebébe.
3. Akkor már figyeltem a következő hölgyet, aki szintén láthatóan szegény... valahonnét a szomszédból, mert mackónaci (a klasszikus, tudjátok) és házipapucs mezítláb... ez volt a szerelés. Elsőként letett a pultra egy 2 literes kólát. Majd kért egy vaníliás pudingot (két decis, tejfölöspoharas), egy Óriás-túrórudit, egy zacskó dohányt (öngyuszi nélkül), egy feles Kevertet, végül két kiflit. S utólag - mikor már én álltam ott - még letett 35 Ft-ot egy tojásért.
S akkor én bambán elgondolkoztam, mert 'akkor ezt most hogy?' Mi is a szegénység, mitől van?
A szociális segélyből elintézett vásárlások láttán jogosan sejlik fel bennem a kék vagy a piros multi üzletében hitelből vásárolt plazmatévé (jó ne legyek túlzóan és igazságtalanul sarkító: kompakt hifitorony) képe?
"Az olasz" ügyfelei, hogy bajba ne kerüljenek kapnak-e majd támogatást az önkormányzatis "Vargától", esetleg kamatmentes kölcsönt, vagy állambácsi visszavásárolja a privatizált cuccot az olasztól?
S ha befurakodik a fejembe, hogy a szegénységet (bár ez szerintem inkább agyatlanság) miért nekem kell - ha közvetve is - megfizetni, akkor én újabban antiszociális vagyok? S az ilyen kérdések feltétele után kezdődik a fasisztázás?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.