Szabad-e haragudni a "tolvajra", ha felveszi s boldogan használja, amit kidobtunk?
Egy másik "tolvajlás" kapcsán eszembe jutott, hogy nekem is volt ilyen "megloptak" történetem.
Megbeszéltük-e? Végül is nem.
Csak volt bennem egy gondolat arról, hogy az a zenekar már nem ugyanaz, s igen volt bennem harag is, amiért addigi zenésztársam ezt nem érti. Meg azért is, mert addig sem értette, hogy mit jelent zenekarnak, zenésztársnak, EGYÜTT-gondolkodónak lenni. Máig sem értem magam sem. Nem ment, de hogy miért, csak Isten tudhatja.
Én csak arra gondoltam, hogy nem jó az út - gondolom egyébként ma is arról az útról - s másfelé kellene járni. Nem eldobni akartam, csak másfelé vinni, szerettem volna, ha megérti, hogy miről is beszélek. De hát egyébként elszámoltam azzal is, hogy persze rámehet erre a zenekar is, tán csak ez tart össze bennünket az Együtt helyett. Úgy hoztam meg a döntésemet, hogy az út most többet ér, s ha rá megy, akkor menjen rá. S persze így is lett.
De talán haragudnom azért nem kell, csak egy név, ami úgysincs már nálam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.