Gyere már! - kiáltja a nő. Mellette rohan kézen fogva gyereke. Négyéves forma. Vékonyka, szőke. Nézi a kutyát. Meg azt a bokrot, amit a kutya - hogy irigyli azt az állatot! - önfeledten vesz birtokba ágaival, szagaival, azzal a vonzó, árnyas üreggel ott a közepén.
De ő szalad anyjával és arra gondol, hogy ha egyszer nagy lesz, majd eljön ő ahhoz a bokorhoz és ott fog heverészni alatta szerelmével, aki a múltkor már puszit is adott az ebéd előtti kézmosás közben.
A buszt elérték. Oda térdelt a sofőr mögötti hátrafelé néző ülésre.
Az út már feledésbe merült.
A bokor helyén áruház nőtt, a város is emlék már, a puszi rég megszáradt, a lány ki tudja merre jár...
Pár hete láttam egy ilyen buszt. Valami új édességet reklámoztak, osztogattak a segítségével.
- Nézzétek fiúk! - kiáltottam gyerekeimnek. - Egy faros Ikarus!
És úgy rohantunk a busz felé, mint akkor anyámmal.
De őket nem az érdekelte, hanem a csoki. Meg valami kutya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.