Tudom, hogy elsősorban anyák - tán anyai ösztönökkel ismerkedő ifjú nők (meg szentimentálisabb apák) - szívét dobogtatja igazán meg, amit most írni fogok, de ilyen is kell. Legalább (még)jobb leszek a csajoknál néhány perc erejéig.
Serdülő lányom rengeteget énekel. Bánatomra elsősorban affektálós, tutinős, amerikás izéket. De azért néha beleférnek más nóták is a szórásba, nem ritkán magyarul. A fiaim ilyenkor még nagyobb kedvvel vesznek részt a nagyok dolgában, hiszen legalább a waka-waka mellett valami számukra is érthető szöveg kerül eléjük. Ööö... vagy nem?
Mostani kedvencük a KFT: Afrika. (3. lemez, 6. szám)
Van, hogy egy délutánon keresztül egymást túlharsogva éneklik.
Nagy derültségemre - és gyerekkori emlékeim símogató felidézésére - van, amikor az első versszak végére érnek:
"...csak a jó meleg Afrika, ott füllent az erotika, ahaha"
- Vaccsa mama! - teszi hozzá a nagyobbik, mert készülő számaink közt az egyik reggae-ben ez nyilvánvalóan benne van. Így kérnek estebédet az anyjuktól...
Eszembe jut, mekkora elhallásokat tudott produkálni annak idején az én gyerekfejem is. az angol példákat nem emlegetném, azokból számos gyönyörű példa akad manapság is a bikicsunájtól a furevönig.
De azért azt mindenképpen megemlíteném, hogy a kórusmozgalomban keletkezett számomra egy a magyar nyelvben nem létező jelző: a tőre.
Minden kóruseseményen kötelező mű volt a "forravilág" lelkesítő Kodály opus. (Berzsenyi: A magyarokhoz) Köszönhetően a vers sorfelosztásának és Kodály szerintem rosszul sikerült dallamvezetésének a következő kép élt bennem tízegynéhány éven keresztül:
"s a föld lakóit vérbe mártott" - nagy levegő, a karnagy hatalmas beintésének hatására - "tőre dühös viadalra készti"
Sosem hallottam máshol a kifejezést - és nem is emlékszem, hogy használtam volna - de biztosan tudtam, hogy valami olyan jelent, hogy 'nagyon, rettentően, hihetetlenül' dühös.
Nagy sláger volt a Dolly Roll. Flipper Öcsi teli torokból énekelte nekem, hogy
"bosszantó a szenyorita! Vigyél el valahova"
mert nyilván elviselhetetlen volt a nő és menekülni kellett előle. 10 éve, amikor új lemeze készült, a próbák során megemlítettem neki a "tényt", s végül meg is énekelte a lemezen. Jó volt az ötlet, na.
Azt sem tudnánk a gyerekelmék nélkül, hogy Weöres Sándor legfontosabb szereplője egy malac volt:
Szárnyati Géza, aki ráült és ígért neki csókot.
Örülök az értelmezéseknek. Új örömöket ad.
Ki sem megy a fejemből:
"Szalonnák, feketenők, ó-ó-ó Afrika!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.