...Sátorhelyen, mint azt már megszokhattuk. A harmadik. Új helyszínen (épületben) - mert a régit meg kívánja szűntetni a tulajdonos. Tragédia volt látni, mikor belopóztam a régi tábor területére a kótyavetye miatti enyészetet. Volt egy tábor - annakidején "virágkorában" építőtáborként működött, aztán persze azok megszűntek. A Folkműhely benépesítette két nyáron, de a tulajdonos úgy gondolta, hogy minek tartsa fenn (bár fillérjébe nem került, minden karbantartást elvégzett a Folkműhelyt rendező "banda"). Most az új helyszín az iskola épülete, amit faramuci módon éppen a megszűntetés miatt lehetett birtokba venni. Ennyit a külső huzavonákról.
A Folkműhely összerendeződött. A gyerekek jól érezték magukat, s úgy dolgoztak, mint a méhkas lakói. Minden elkészült, mindenki felkészült, s minden olyan zökkenőmentesen ment, úgy pörgött mint egy multinál. S kicsit éppen ez volt a bajom. Hiányzott nekem a meg-megállás, a gondolkodás. Hiányzott az alkotó folyamat. Volt olyan, csak nem volt benne részem. Ott voltam, zenéltem, de ez eddig csak segítői, s nem résztvevői szerep. Meg pólót sem kaptam.
Jó volt látni, hogy vannak gyerekek - pl. a lippóiak - akik teljesen benne vannak szívvel, lélekkel. A pedagógia működik. Ismerünk egy utat, amiről tudjuk, hogy járható, s itt Gagyi kezében van egy másik, amiről eddig is sejtettük, de végre - nincs mese - láttuk is. S jó érzés volt az is, hogy mennyire bejött nekik a méta-játék. Első délután fennhangon kellett hívni őket oly nehezen akaródzott jönniük. Másnap egész nap kérdezték, hogy ugye lesz játék, majd már maguktól ütötték a labdát és rohantak. Mindezt olyan szabálytudattal, hogy egy percig se vitatkoztak, ha valaki az ügyetlensége, vagy a másik ügyessége folytán kiesett. Két tábor (VE-GA családi és Folkműhely) után kijelenthetem: kiválló játék a méta, eleinknek újfent igaza van. (S hozzá teszem ezt a játékot is Széplakon tanultam.)
Aztán jó lett volna egy kicsit meg-megállni, beszélni a jövőről, gondolkodni a továbblépésen is. Gagyi azt mondta, hogy idén nyáron nem voltak gondolatai, nem volt rá ideje, energiája. Jó ez így? Nem hajsza ez egy kicsit? Nomeg tán ez vár rám is a most következő évben. Vagy nem?
Jól el is fáradtam; olyannyira, hogy amikor láttam, nem kellek már, jó gyorsan el is távoztam haza a kis családomhoz. Kár, hogy nem tartottunk igazi táncházat, mert úgy láttam hogy ez hiányzik is kicsit az életükből (nem csak a gyerekekéből hanem a felnőtt segítőkéből is). Kicsit veszélyes ez abból a szempontból, hogy nehogy "koreográfista" táncosokká válljanak. S hogy mekkora kontraszt van a disco lötyögése és a magyar múlatság közt!?! Pedig nem is rossz zenékre lötyögtek. Erre azért még oda fogunk figyelni legközelebb.
Mindent összevetve jó volt, csak egy kicsit hiányos nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.