HTML

Bélabá mondja a magáét

zene, filo, némi politika és sok bélaság

Címkék

Friss topikok

  • KOPP: maps.google.hu/maps?q=cig%C3%A1nybokor&oe=utf-8&client=firefox-a&ie=UTF-8&ei=uMwtU... (2013.09.09. 15:28) Van rendes is...
  • KOPP: www.youtube.com/watch?v=fuzp4XX-3Gs Remélem működik még a drótpostás... Milyen nótát találtam?...... (2013.09.07. 18:37) Meghatalmazásos
  • ▓▓▓▓▓☻ ©╞╕ چ ذ җ € η ☻ ▓▓▓▓▓: @csongorbela: A pénzbehajtás részével teljesen egyetértek. :) Akadályozom is minden elérhető módon... (2012.09.12. 18:29) Szigorú
  • kisbe'laba': mint ha rólam írtad volna ezt :-) (2011.11.17. 23:58) H-Land

Linkblog

2017.06.10. 15:30 csongorbela

Hősök

Egyszer hős, másszor - Hofi szavaival élve - "húha anyád"

Mit mondhatnék?

Szurkoló voltam. Páros heteken ott álltam a B-középben Katzirz, később Boci mögött, és üvöltöttem, amikor a bíró lefújt egy szabálytalanságot. Páratlan heteken néha követtem őket egy másik városba. Ha kikaptunk, természetesen a bíró volt a hibás. Persze szurkoltam a Vidinek is, amikor a legendás menetelést végrehajtották az UEFÁ-ban. Még az iskolai ünnepségen is a körkapcsolást hallgattam suttyomban az akkor divatos hordozható kisrádiómon. Nem sorolom fel, mert most nem ez a cél. Szurkoltam. Lelkesen, meggyőződéssel.

Aztán ez abbamaradt. Nem, nem azért, mert felnőttem. Illetve annyiban igen, hogy elkezdtem látni: a lelkesedés nem mindig áll a valóság talaján.

Sok év telt el, én pedig egyre kevésbé értem azokat, akik hétről hétre követik... ezt a semmit. Akik minden fordulóban tudják, ki kivel játszik, ki kapott sárgát, pirosat, mik az esélyek, mi lett az eredmény. Akik még újságban is elolvassák, mit gondol ezekről valaki más, aki hivatása szerint sportújságíró. 
De ennek is van egy határa, és azt hiszem mostanában már minden lehetséges (újra és újra "kitolt") határt, átlépett a társadalom. Mostanára már határozottan kártékonynak kell nevezzem.

Nem megyek bele abba a meddő vitába, hogy vajon mik épülhetnének a sokak szerint értelmetlen stadionok árából, hogy megteheti-e egy közszolga, hogy a hobbija alá rendeljen az országműködés és közérzet szempontjából fontosabbnak gondolt dolgokat. Hogy miért nem támogatják inkább a sikersportjainkat. Hogy megérdemlik-e a játékosaink az elég magas fizetésüket, és jobbak lennének-e az eredmények, ha még magasabb lenne az a fizetés.
Tudom - Stark András egykori véleménye szerint - ez az ókori gladiátorjáték modern megtestesülése, meg a Hollywoodi "minden héten háború" világa. De akkor sem mehetek el amellett, amit látok. Igenis ki kell mondjam: elfogadhatatlan, ami zajlik, és nem csak azért, mert az ókor nemrégiben véget ért.

Sokan vagyunk, akik nem érezzük a lelkesedést a magyar sport ezen szelete iránt, és azt gondolom, hogy jó okkal tesszük, amikor igyekszünk ezt a realitásokban látni. Ki kell jelentsük: mi vagyunk a többség. És igen: kétkedőek vagyunk, amikor nemzetközi megmérettetésre indul az ország, mint ahogy nyilván kényelmetlen minden naugye. Az is, amit a rajongók, és az is, amit az ellenzők szajkóznak, miután mint mindent, ezt is politikai üggyé tették.

Hát le lettünk hazaárulózva, amikor nem ünnepeltük őrjöngve Feröer vagy az azeriek és más nagy csapatok kudarcát, és akkor is, amikor eleinte visszafogott lelkesedéssel néztük az EB-csoportkört.
Ez amúgy - akármilyen hihetetlen - még nem is lenne nagy baj, ámbár...
De hogy most, épp azok, akiknek szemében hazaárulók, aljas nemzetietlen férgek voltunk ökölrázva skandálják, hogy "vedd le a mezt" és teletömik a közösségi média felületét mocskolódással, munkatáborozással. Ugyanazok, akik által zengett az üzenőfal Böde nevétől, amikor ő rúgott néhány gólt. Ő pedig figyelmeztetett is: az ünneplés átcsaphat az ellenkezőjébe, amint „nem rúg két egyeneset a labdába”, s akkor bizony tálcán fogják vinni az ő és társai fejét. Nem gondoltam volna, hogy igaza van! Nem gondoltam volna, hogy van még mélyebben primitív ösztönállati világ. Nem gondoltam, hogy joggal lépett ki ebből a lealjasult világból Koplárovics Béla.

Hát csak azért is Hajrá Magyarok! Kíváncsi vagyok, hogy akkor most vagyok-e még inkább hazaáruló féreg. Megyek, eszek egy kis anyaföldet.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet


2017.02.19. 20:23 csongorbela

Kerekseggű Zivatar

Zivatar épp nem volt, de zaklatott lakodalom volt.
Nem minden úgy sikerült, ahogy gondoltam. De ezen történet lényege nem is az, hogy a buli hogy sikerült, hanem a fáradalmak utáni együttlét. Csak ketten a szerelemben. Nem is sejtettük, hogy mi kezdődik.

Nem sokkal később kulturális küldetésre indultunk Rammsteinbe, ahol a második naptól kezdve hatalmasakat ettünk vendéglátónk, Holzhauser néni jóvoltából. A fesztiválnak vége lett, mi pedig nem jöttünk haza, hanem elstoppoltunk Párizsba. Még nem tudtuk, hogy már vele.

Pár hónap múlva, itthon tudtuk meg, hogy mindvégig több személy ült a kocsiban. Meg is lepődtünk, mert előzőleg több próba után az orvos váltig állította, hogy most aztán biztosan semmi se lehet. Nem is akartam hinni, csak mikor a kórház folyosóján kiesett a tetris a kezemből, amint egy ápoló beszállt a liftbe a pólyába csavart vörös gombolyaggal.

Hát így kezdődött, s így lett, hogy a csendes, mosolygós, szelíd akarat költözött közénk. Akkor is, amikor az a fagyi kellett, akkor is, amikor az a rohadt drága, semmire sem jó beszélő baba (bár évekkel később adott pillanatban milyen jó volt megtalálni benne azt a négy darab tölthető elemet!), meg amikor el akarta kezdeni, meg amikor abba akarta hagyni, meg amikor el akart menni, meg amikor nem akart eljönni. Meg amikor nem akart enni és lesoványodott, mint a kóró. Jó, akkor tényleg féltettem.

Írhatnék ám én sok mindent, mi történt, mi nem, mit aggódtam, mit mulasztottam, mit küzdöttem. Milyen vicces volt az arckifejezése, amikor csuklás ellen citromlevet kapott, a vádló tekintete, amikor rászorítottam, hogy biciklire üljön és megindult nagy sebességgel lefelé. A térdén a mai napig meglátszik.
Arról is írhatnék, milyen csámpásan tudott ugribugri-táncolni nevetve, aminek két nevet is köszönhet: a Grüberlis Vadkukac meg a címben is szereplő igen kifejező neveket.
Hogy mennyire szeretett a nagy ágyban hancúrozni, aminek meg a harmadik - igaz, csak bece - nevét köszönheti. Hogy mennyire szerette/szereti a vizet; hogy órákra el tudott tűnni a Balatonban - és sosem értette, miért aggódunk - hogy a kenutúra felét úszva tette meg a Tiszán.
Hogy milyen sokat gondolkodtam azon, hogy zenészként kutya kötelességem átadni neki  a ZENÉT, ami persze sosem ment, s hogy itatta át (tán épp ezért) mégis olyannyira, hogy a múlt nyáron megríkatott.
Hogy hogyan komolyodott. Esküszöm magától, én sosem erre tanítottam! Hogy aztán 12 évesen a tanítómmá váljon. Aztán 13 évesen meg ilyet írjon. Nagyapja, aki épp most ment el, akinek a feleségét nem is Julinak hívták, és tán sosem ültetett meggyfát - nekem meg csak annyit hagyott itt, hogy meséimet az ő mondása nyomán fejezhetem be Kelemen nagy seggére hivatkozva - most büszkén mutogatja odafenn.
Hogy őrületbe kergetett a hibátlan bizonyítványaival.
Hogy hányszor keltett bennem furdalást, amikor úgy éreztem, hogy nem vagyok vele eleget, amit csak részben pótolt, hogy amikor elérte a kerek 16 és fél évet, megint megutaztattam Párizsba, csak akkor már tudtam, hogy ott van (az édesanyját meg cserébe itthon hagytuk, mert nem szeret stoppolni).

Írhatnék még sok mindent. De hát a lényeget úgysem tudnám megragadni.

A lényeg, hogy sokkal komolyabb, mint én valaha. A segge most is kerek, de abban most már nem az apja gyönyörködik, hanem mindenféle idegen nyikhajok.

Mert közben felnőttél, Zivatar. Bulizz egyet, megyek bőgni!

Szólj hozzá!


2014.07.17. 09:42 csongorbela

Életpálya

Vannak, akik John Lennonnak tulajdonítják, vannak, akik Gandhinak, de sorolhatnám még az "eredetelméleteket". Én Waldorf körökből hallottam először, kövezzetek meg érte, de ezt tartom authentikusnak. Annál is inkább, mert bárhonnan is ered, itt akár érvényes is lehet:

- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Boldog ember!
- Jaj, de  édes vagy! Nem értetted a kérdést.
- Kedves vagy, de nem értetted a választ.

Szólj hozzá!


2014.03.31. 18:54 csongorbela

Korkülönbség

Mégis mi a különbség egy elsős és egy hetedikes közt?

Gondolom erre a kérdésre számos válasz adható, de én az egyik legalapvetőbbel találkoztam nemrég. Egy hetedikes nagytesó jött el ugyanis erdőt járni az elsős süvölvényekkel. Az egyik törzshelyünket látogattuk meg, ahol nagy hévvel kezdték el kijavítani és továbbépíteni korábban megalkotott manóvárat. Szeretettel néztem, hogy a nagyfiú is lelkesen kapcsolódott bele a munkába, segített a nehezebb ágakat felállítani és betakarni mohával. Aztán az egyik mozgékony kicsi arra jött rá, hogy a várat nem szabad őrizetlenül hagyni, mert a láthatatlan erdei ellenség esetleg tönkreteszi. Nagy hangon jelentkezett őrzőnek, és a következő párbeszéd hangzott el:

- Én leszek a vári őr! Lehetek én a vári őr? - kérdezte az elsős.
- Mi? - gondolkozott el egy pillanatra a hetedikes, de pár másodperc múlva rájött a lényegre és kijavította a kicsit - talán inkább warrior!

Azóta csak azon gondolkozom, hogy a manóvárat még értette, de mennyi idő kell még ahhoz, hogy arról is inkább a metálbanda jusson az eszébe.

Milyen gyorsan nőnek ezek a kölkök!

Szólj hozzá!


2014.02.02. 08:23 csongorbela

Utazás

Gyere már! - kiáltja a nő. Mellette rohan kézen fogva gyereke. Négyéves forma. Vékonyka, szőke. Nézi a kutyát. Meg azt a bokrot, amit a kutya - hogy irigyli azt az állatot! - önfeledten vesz birtokba ágaival, szagaival, azzal a vonzó, árnyas üreggel ott a közepén.
De ő szalad anyjával és arra gondol, hogy ha egyszer nagy lesz, majd eljön ő ahhoz a bokorhoz és ott fog heverészni alatta szerelmével, aki a múltkor már puszit is adott az ebéd előtti kézmosás közben.
A buszt elérték. Oda térdelt a sofőr mögötti hátrafelé néző ülésre.

Az út már feledésbe merült.
A bokor helyén áruház nőtt, a város is emlék már, a puszi rég megszáradt, a lány ki tudja merre jár...
Pár hete láttam egy ilyen buszt. Valami új édességet reklámoztak, osztogattak a segítségével.
- Nézzétek fiúk! - kiáltottam gyerekeimnek. - Egy faros Ikarus!
És úgy rohantunk a busz felé, mint akkor anyámmal.
De őket nem az érdekelte, hanem a csoki. Meg valami kutya.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása