Rendnek kell lenni!

Mindenhol él egy szokásrendszer, amiben az emberek szervezetten átláthatóan élik az életüket. Itt is. Az élet számos területe közül most a közlekedés foglalkoztat egy kicsit.
Minden országnak van közlekedési morálja. Nekünk is. Aki járt már Németországban és Olaszországban egyaránt az megmosolyoghatja a különbséget: mindkettő nép fia joggal őrülhet meg a másik országban. És bármelyikük - velünk együtt - kaphat sikítófrászt egy török nagyvárosban. Nincs ezzel baj, én ezt is kulturális érdekességként élem meg és örömmel alkalmazkodok, mint érdeklődő turista. Ugyanily örömmel fedezem fel a saját jellegzetességeinket. Ami a legjobb ezekben a szokásokban, az az életszerűségük. Miért is lenne másképpen, hiszen éppen a hétköznapok valósága, maga az élet alakítja ki őket, nagyon is átlátható és élhető rendet teremtve.
Egyébiránt szívesen írnék erről, mert remek téma. Sajnos azonban most nem tudok elmerülni ebben az örömben, mert dühös vagyok. Nagyon.

Szigor van. Jó lenne azt gondoljam, hogy azért, mert vezetőink felismerték, hogy fejetlenség uralkodik és rendet akarnak. De nem tudom ezt gondolni.

Sok évvel ezelőtt (1995), egy barátomat megbüntették mert hajnali 4-kor megfordult egy négysávos út nappali fénnyel kivilágított több kilométeren belátható, tök üres, egyenes szakaszán. A gyalog hazafelé tartó rendőr szolgálatba helyezte magát és lefülelte a veszélyes gazembert.
Egy másik barátomat megbüntették, amiért a biztonsági övét egy csipesszel összefogta, mert anélkül dörzsölte a mellkasát a túl feszes öv.
Engem elmeszeltek pár ezerrel, mert a tök üres úton kiegyenesítettem egy kerülősávot és át mentem 5 méter "forgalomtól elzárt terület" felfestésen. Műszakin meg kiszórták a kocsit és újrázásra köteleztek szintén párezerért, mert az egyik első index-búrám fakóbb volt a másiknál.
Ha valaki még nem érti miért írtam évszámot... nemsokára kiderül.

Mostanában megint szigorú intézkedésekről hallunk.
Elgondolkoztam már a sárga lámpa 30.000-es szépségein is - eddig én úgy tudtam, hogy a sárga figyelemfelkeltő funkcióval bír, a tilost a piros jelenti. Jót mosolyogtam a civil kurázsi azon megnyilvánulásán, amikor egy atyánkfia megállt a zöld lámpánál. Mikor megkérdezték miért teszi, elmondta, hogy pár napja kapott egy fényképet egy sárga lámpáról a kocsija társaságában a fenti összegért. Ezt elkerülendő ő csak azon a lámpán megy át, ami éppen akkor váltott zöldre. Ezért mindig megvárja a pirosat.
Kicsit nagyobb levegőt vettem, amikor egy blogbejegyzésben arról olvastam, hogy egy kis forgalmú, kétirányú mellékutcában végig kerékbilincselték azokat az autókat, akik a menetirányuk szerinti bal oldalon parkoltak. Kommentemben azon elmélkedtem, hogy vajon miért lenne kevésbé balesetveszélyes egy ilyen helyen forogni megérkezéskor és induláskor egyaránt. Azokat a kommentelőket pedig kevéssé értettem, akik a "szabály az szabály, be kell tartani és akkor nincs probléma" elven nyilatkoztak. Aztán az is felsejlett előttem, hogy egy olyan kétirányú utcában lakom, ahol mindenki egyazon oldalon parkol, mert máskülönben szűk lenne az utca. Természetesen nem forgunk, hanem mindenki az érkezés szerinti irányban áll be az üres helyre. Mi lesz, ha erre jár a rend buzgó őre és az egyébként valóban létező szabály alapján végigsarcol minket?

Az elsősegély ládák esete azonban már nem levegővételre sarkall, hanem konkrétan kiverte a biztosítékomat. Van a kocsimban izzókészlet, tartalék biztosíték, vontatókötél, elakadásjelző háromszög, elsősegélyláda teljes listát tartalmazó, jód ampulla helyett Betadine (mert nem csíp), láthatósági mellény sőt még bikakábel és pót ékszíj is.
De a gézlapok szavatosságának lejártáról valóban nincs fogalmam. Arról azonban van, hogy egy fény és légmentesen lezárt, sérülésmentes steril eszköznek a tartóssága kis ráhagyással végtelennek tekinthető. Arról is, hogy egy ilyen elsősegélycsomagot a legtöbb ember sosem, vagy csak akkor használ, amikor utazás közben a gyerek lehorzsolja a térdét. Amikor meg közlekedési baleset esetén súlyosabb sérült van, egyrészt a lényeget a mentők fogják megtenni, másrészt egy vérző sérült életmentő kötésére az út szélén a vészes gyorsasággal szétszaggatott ingem is megfelelő eszköz.
Hab a tortán, hogy találtam egy hirdetést, miszerint a ládából kiselejtezett gézlapokat ne dobjam el, hanem juttassam el a felhívást közzé tévő egészségügyi intézménynek, mert ők azt még nagyszerűen fel tudják használni!
Nem vagyok hajlandó kicserélni a gézlapokat. Azonban ha megbüntet érte a rendőr, akkor bíróságra megyek az állam ellen. A cinizmusnak ugyanis van egy határa és számomra ez már túl van azon. Most emlékeztetnék a fennebb említett évszámra. A Bokros-csomag éve.
Mit ad isten mindig akkor jut eszükbe a rend és a szigor, amikor pénz kell.

Mondjátok meg mennyi kell még - a nyugdíjamat oda adtam, adót rendesen fizetek a kamatom után is, a toldott foldott otthonom után is tejelek már éves összegben ingatlanadót, a telefonhívásaimmal is leperkálom eztán kétforintjával (főként ha remélhetem, hogy ettől majd jobb lesz... jobb lesz... jobb lesz...) - de ne szórakozzatok már pitiáner módon gézlapokkal, ne hadovázzatok itt arról, hogy én és a hozzám hasonló emberek lennének a rend ellenségei! Vegyétek el, ami kell - úgysem tudom megakadályozni - de ne én kelljen szégyelljem magam, mint megbüntetett aljadéknak!
Ki hiszi azt el, hogy MINDEN ember bűnös valamiben? Mert sejtem, hogy nincs az a 20 évnél idősebb ember, akit valamiért még meg ne büntettek volna, és nem hinném, hogy a hatóságok a bibliai eredendő bűn elvét vallanák. Az ember alapvetően jó és a közmegegyezésen és életszerű szokásjogokon alapuló EGYÜTTélést támogatja. Viszonylag kevés az az ember, aki valódi bűnbe esvén ezeket felrúgja. Azokat kell megbüntetni, nem a gézlapok gazdáját.

Aki ilyen szabályokat kitalál, az jobb dolgában megfogadhatná Hofi régi igazságát: "ha legközelebb unatkozol, ott van mindjárt a jobb kezed", de nekem súlyosan (és sokkal inkább) megvan a véleményem az ilyen "szabályokat" betartató, intézkedő közeg emberi mivoltával kapcsolatban is. Az égegyadta világon senki nem nézne rá ferde szemmel, ha nem venné észre a lejárati dátumot, vagy azt, hogy nem 3, csak kettő darab van a készletben az adott méretű ragtapaszból. Egy ilyen büntetést kiszabni az ő személyes emberi pitiánersége. Szánalmas.

Már nem is emlegetem, hogy vajon miért vannak olyan helyek szerte az országban, mint Balatonbogláron a Szabadság utcában megállni tilos tábla az ügyeletes gyógyszertár előtt, ahol az ember vasárnap délután a beteg gyerekének gyógyszerért rohanó feleségét kiteszi a kocsiból az épület előtt álló gyönyörűen kialakított öbölben és hogy lehet, hogy éppen csak becsukódik az aggódó asszony mögött a kocsi ajtaja, amikor bekopogtat a rendőr az ablakon, csekkfüzettel a kezében...

Főúr fizetek! De az aljadék nem én vagyok, hanem Ti vagytok!